Bridget Collins: A könyvkötő
Ha létezik könyv, aminek az eladásában jelentősen közrejátszik a kinézete, nos Bridget Collins regénye bizonyosan az. Gyönyörű, aranyszínnel díszített védőborító, ami alatt egy egyszerű és letisztult hardcover lapul. Mindezt koronázza meg a regénynek az oldala: az élfestett lapok. Persze egy szép borító mitsem ér akkor, ha a könyv nem jó, hiszen az emberek nem ajánlják egymásnak. Szerencsére A könyvkötő mind a külsejével, mind a belsejével képes megfogni az olvasót.
Neked van olyan emléked, amitől bármi áron szívesen megszabadulnál? A könyvkötők rejtélyes világában mindez lehetséges - ha hajlandó vagy magadat alávetni ennek a tortúrának. De a könyvkötők mindenhol kitaszítottaknak számítanak, mozoghatnak akár az úri körökben, akár a földművelők között. Emmett Farmer sincs más véleménnyel a kötőkről, ezért is lepődik meg, amikor levelet kap, hogy álljon munkába, mint kötő-inas. Emmett és a szülei pedig kénytelenek elfogadni az ajánlatot. Így tehát Emmett néhány nappal később már Seredith mellett tanulja ki a kötő-mesterség minden csínját-bínját. Az unalmas, monoton hétköznapok állóvizét egy váratlan felfedezés zavarja fel: Emmett talál egy bekötött könyvet a saját nevével. Ráadásul egy bizonyos Lucian Darnay is felbukkan, aki különös érzéseket kelt a fiúban.
Kétségkívül érdekes regény: maga a téma, a könyvkötés, amit régen mindenféle babonák és félelmek öveztek. Leírás alapján egy durva, dark-fantasy történetre számítottam, egy gót történetre. Arra számítottam, hogy annyira nem fog beszippanti. Féltem, hogy unalmasnak fogom találni.
Szerencsére kellemesen csalódtam benne, a mágia mellett szerencsére egy leheletnyi romantika is került a regénybe, ami nálam egy hatalmas pozitívum. A történet eleje hosszú, lassan kibontakozó, ami nekem nem szokott tetszeni, sőt előfordult már, hogy ezért tettem félre regényt. De itt valahogyan mégis jó volt, mert olyan kis morzsák voltak elhintve, amik a teljes könyv ismerete után nyertek csak értelmet. Megismerhetjük a könyvkötés néhány fontos mozzanatát, kicsit megismerhettük, milyen lenne kötőnek lenni. A másik nagy pluszpontot nálam a váltott szemszögnek köszünhettem: három különböző nézőpontból írja le az eseményeket, ami szerintem sokat hozzátesz.
Valószínűleg nem mondok túl sokat, ha említést teszek az LMBT szálról. A Moly.hu címkefelhőjében is szerepel, így nem igazán ért meglepetésként a dolog. Egyedül csak azt nem tudtam, milyen szinten fog szerepelni: hangsúlyos lesz, vagy csak említés szintjén bukkan majd fel? Azok kedvéért, akik nem olvasták a regényt, csupán annyit mondok, hogy pont jó mennyiségben van jelen.
Szokásosan olvastam értékeléseket Moly.hu-n, amik vegyesek voltak: valaki azt mondta, fantasztikusan jó, valaki azt, hogy szenvedős, egyszer olvasható mű. Egyesek azt tartják a legnagyobb "kitolásnak", hogy a könyvkötésről, mint a hivatásról nem esik olyan sok szó, egyfajta mellékesként van jelen. A magyar cím szerint valóban többet lehetett volna várni erről a hivatásról, ám mielőtt elkezdenénk kritizálni, érdemes lenne megnézni a regény eredeti címét: The Binding. Azaz "A kötés". Ebből a szempontból a cím és a történet tökéletesen passzol egymáshoz, hiszen a középpontban egy bizonyos kötés, azaz emlék áll: Emmett emléke.
Szóval én úgy gondolom érdemes elolvasni Bridget Collins regényét, hiszen új színt visz az irodalomba, minden tekintetben. Ha nekem, a romkom-olvasónak tetszett, másnak is érdemes megpróbálkoznia vele!