A nyár, amikor megszépültem (3. évad)
Team Conrad vagy Team Jeremiah? Őszintén, a harmadik évadnak ennél sokkal nagyobb problémái is vannak.
Pár év szünet után ismét megtaláltam a The Summer I Turned Pretty harmadik évadát és rávettem magam, hogy megnézzem. Vagyis, az elején még izgatott voltam, mert az első és a második évad eléggé tetszett, de ez… hát véleményem szerint nem sikerült a legjobban.
Suzannah halála után jelentősen megváltozott minden, főként az, hogy a gyerekek mindannyian felnőttek. Belly egyetemen az utolsó éve előtt áll, és boldog kapcsolatban van Jeremiah-val – vagyis majdnem. Ugyanis amikor Conrad ismét képbe kerül, minden szál összekuszálódik. A jövő, ami eddig biztosnak tűnt, elmosódik, és minden zavarossá válik. Vajon Conrad a múlt, és Jeremiah a jövő? Vagy Conrad az igazi? Hogy hat mindez a környezetükre? Az elmúlt nyarak már nem jönnek vissza, és Bellynek döntenie kell, mit is szeretne valójában az életétől.
Hol is kezdjem? Sajnos amennyire izgatott és kíváncsi voltam, amikor elkezdtem a harmadik évadot, két rész után már alábbhagyott a lelkesedésem és már csak azt vártam, mikor van vége az egésznek. Igen, ennyire nem fogott meg. A szereplők laposak voltak, ugyanazokat a köröket futották és problémákat kreáltak ott, ahol nem kellett volna. Mi is hiányzott akkor? A kommunikáció.
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem a színészek vagy a rendezők hibája, hiszen az egész sorozat a Jenny Han-regénysorozatának adaptációja. És tisztáznom kell, hogy a trilógiának csak az első kötetét olvastam, azt is évekkel ezelőtt, és már nem emlékszem belőle semmire. Ennek fejében viszont csak a sorozatot tudom értékelni, ami nem feltétlenül lesz a legpozitívabb.
Kezdjünk talán magával a történettel. Belly és Taylor az utolsó évük előtt állnak az egyetemen, Jeremiahnak pedig le kellett volna diplomáznia. A probléma csak annyi, hogy valamilyen hiányzó óra miatt halasztania kell egy félévet. És igazából ez a katalizátor, ami után a szereplők hibát hibára halmozva élik tovább a kis életüket. Itt történik meg a legelső nagy hiba: Jeremiah feleségül kéri Bellyt, aki habozás nélkül igent mond. Csakhogy ennek sem a családjaik, sem pedig a barátaik nem tudnak felhőtlenül örülni, mert mindenki felelőtlenségnek gondolja. És valljuk be, egy kórház parkolójában tett, váratlan lánykérésnél jogosak ezek az aggályok.
Az esküvő szervezése viszont megkezdődik, természetesen nem problémamentesen. A csontvázak pedig előkerülnek a szekrényből. Például az, hogy Jeremiah egy kirándulás alatt megcsalta Bellyt, vagy éppen Belly gyengéd érzései Conrad iránt. Az esküvő előtt két nappal Conrad viszont szerelmet vall Bellynek, aki ettől totálisan kiborul. Ez nyilván Jere tudomására jut, aki egyből lefújja az esküvőt. Ehhez kapcsolódik az első nagyobb gondom a sorozattal: elhitte egyáltalán bárki is, hogy Jere és Belly kapcsolata stabil volt? Mert amennyire én tudom, egy kapcsolat nem épülhet bizalmatlanságra és féltékenykedésre - az ő kapcsolatuk pedig tele volt mindezzel. Az, hogy Conrad vallomása bezavart a képbe, csak azt mutatta meg, hogy Belly egyáltalán nincs túl rajta, és azt is, hogy Jeremiah is érezte, hogy nem biztos a kapcsolatuk.
Hiba volt hát az esküvő előtt szerelmet vallani? Elképzelhető. De nekem az a véleményem, hogy ha annyira stabil lett volna Jere és Belly kapcsolata, akkor nem zavart volna be különösebben.
Ezután pedig Belly lelép Párizsba, hogy minél messzebb legyen a családjától, a Fisher fiúktól, és persze mindentől, ami rájuk emlékeztethet. Itt bevallom, őszintén mertem azt hinni, hogy látni fogunk némi fejlődést és végre magunk mögött hagyjuk az egész káoszt, hiszen Belly gyakorlatilag egy másik kontinensen kezdett új életet. Sajnos ez az elképzelésem az utolsó epizód utolsó jeleneteiben megdőlt, de erről nem árulok el semmi konkrétabbat.
Szerintem ezzel át is térek a szereplőkre, legalábbis a legfontosabbakra. Kezdjük Bellyvel, aki finoman szólva is okozott olyan pillanatokat, amiktől ideges lettem. Eltekintve az első két évadtól, csak itt próbálom nézni a karakterfejlődést, de bármennyire is szeretnék kedves lenni, nem fog menni. Minden alkalommal, amikor elindult egy picikét a javulás, előbb-utóbb jött egy bukkanó és visszaestünk ugyanabba a gödörbe, ahonnan elindultunk. Őszintén annyira szerettem volna látni, mivé válik Belly a Fisher fiúk hatása nélkül, önállóan, egy új életben. És ennek meg is volt a lehetősége, de Conrad utána ment és minden összeomlott.
Conrad a következő érdekes esetünk. Meg merem kockáztatni, hogy ő viselkedett a legkövetkezetesebben, hiszen nagyon sokáig inkább elnyomta az érzéseit magában és távoltartotta magát Cousinstól és az öccsétől, na meg főként Bellytől, mert nem akarta bántani őket. Csak azt nem értem, miért pont az esküvő előtt két nappal, a részeg Bellynek kellett mindent bevallania. Úgy gondolom, sem az időzítés, sem a helyzet nem volt ideális egy ilyen horderejű vallomáshoz, mert ez mondhatni fordulópontot okoz a sorozatban. De azt továbbra is ki kell hangsúyoznom, hogy nem magával a vallomással volt a probléma szerintem, hiszen nem ez tette tönkre a Bellyéket, sokkal inkább a felszínre hozott mindent később.
Jeremiah pedig, hiába van mindenki oda érte, szerintem nem annyira jó fogás. Az első piros jelzés nálam az volt, amikor megmondta Bellynek, hogy szeretné, ha mellette maradna és nem menne Párizsba. Aztán jött az egész szünet-sztori, majd a folyamatos féltékenykedés, satöbbi. A saját félelmeit és aggodalmait rendszeresen kivetítette másokra, ezzel rájuk nyomva egy bélyeget, és kicsit levéve saját magáról a felelősséget. A végén már komolyan örültem, hogy végre vége lesz ennek a huzavonának.
A kedvenc karaktereim az évadban talán Taylor és Steven voltak, annak ellenére, hogy sok idő kellett nekik, mire rájöttek, egymásnak vannak "teremtve". Mondjuk úgy, az egész bagázsnak kommunikációt tréningre kellene mennie, mert ebből alakultak a legnagyobb félreértéseik. De Taylor és Steven egyértelműen élethű karakterek voltak, akik végig ott állnak Belly és a Fisher fiúk mellett, ha szükséges volt. A saját problémáikat? Megbeszélték és megoldották. Ez szerintem sokkal jobban működik, mint egy esküvő lefújása vagy másik kontinensig menekülés.
Száz szónak is egy a vége, az első két évad után a harmadik annyira nem nyerte el a tetszésemet. És szerintem nem lehet csak abból a szempontból nézni, hogy Team Conrad vagy Team Jeremiah (ugyanis az internet tele van ezzel, aki tudja, tudja). Sokkal fontosabb szerintem az, hogy milyen utat tesznek meg a szereplők és mennyit tudnak fejlődni ezalatt az idő alatt. És ezért kell azt mondanom, hogy mind Jenny Han, mind a sorozat alkotói kihagytak egy remek lezárási lehetőséget azzal, hogy Bellyt visszavezették Conrad karjaiba a legvégén. Párizs egy remek lehetőséget és lezárást nyújtott volna mind a történet, mind a karakterek és mind a nézők/olvasók számára. És annak ellenére, hogy az első két évadot bármikor szívesen újranézném, a harmadiknál nem érzem ezt.
Ha egyetlen egy valamit meg tudott tanítani a sorozat, az talán az, hogy a kommunikáció fontos minden kapcsolatban és elnyomni az érzéseket nem egészséges. Mert ahogy telik az idő, egyre nehezebbé válik és egyre naggyobb terhet fog jelenteni. A káoszról pedig nem is beszélve, amit magával hordoz. Mert egy kapcsolatot sem lehet titkokra és bizalmatlanságra építeni. Ennél biztosabb alap kell.