Ballada (Kristóf)

Becsapódott a bejárati ajtó, és hirtelen zajos lett a ház – innen tudtam, hogy a csajok hazajöttek az egész napos plázázásról. Kíváncsi lettem volna, hogy mi is zajlik pontosan egy ilyen csajos napon, de érthető okokból nem engedték, hogy velük menjek.

Már majdnem őszi szünet volt, ami azt jelentette, hogy több, mint egy hónap telt el sulikezdés óta, Vivi pedig egyre inkább feloldódott velünk. Érezhetően kevésbé volt már távolságtartó, mint augusztus végén-szeptember elején; ennek én kimondottan örültem. Simont is egészen megszokta már, bár néhány poénján, főként a szexuálisabb töltetűeken nem nevetett annyira.

Hallottam a lányok csacsogását a konyhából, gondoltam kimegyek és köszönök nekik. És persze a kíváncsiság is hajtott: tudni akartam, mi mindenről beszélgethetnek. Letettem hát az ölemből a gitárt és lecsuktam a laptopot.

-Heló, csajok! – álltam meg a szobám, immáron nyitott ajtajában. Vivi épp a konyhából jött ki egy pohár jegesteával, Lili az asztalnál ülve várta.

- Jé, szia. Azt hittem, elmentél valahova Simonnal – ült ki a meglepettség Lili arcára.

- Úgy volt, de Sztella és Samu lebetegedtek, szóval otthon maradt segíteni az anyjának. – Közelebb caplattam hozzájuk, azzal a szándékkal, hogy burkolt célzást tegyek, miszerint unatkozom és társaság kell. – Jó napotok volt?

A két lány valamilyen tekintettel összenézett, de még tippelni sem tudnék, miért és mit beszéltek meg ezzel. Alig néhány másodpercig tartott, aztán már fordultak is mindketten hozzám.

-Hú, nagyon! Egy csomó üzletben voltunk! És jaj, de jó volt végre nem egyedül menni! – lelkendezett Lili, Vivi pedig mosolyogva bólogatott. Ezek ketten olyan szinten megtalálták egymást, hogy azt elmondani nem lehet. Egész álló nap csacsognak valamiről, egyetlen pillantással képesek kommunikálni, most már együtt járnak vásárolni is, és ami a legfontosabb: még mosdóba is együtt mennek. Azt hiszem, ezek a jelei annak, ha két lány legjobb barátnő lesz, vagy mi. Gyakorlatilag elválaszthatatlanok. Mi Simonnal csak valami pótlékok vagyunk a nyakukon legtöbbször.

- Olyan jó cuccokat vettünk! Nincs kedved megnézni? – Vivi csillogó szemekkel nézett rám, aminek nem tudtam nemet mondani. Így unblock nem tudtam nemet mondani neki. És nem mellesleg, amúgy is unatkoztam, szóval kellett valami szórakoztatás.

- Legyen, úgyis épp ráérek – sóhajtottam nagyot, mire Lili tapsikolt néhányat, majd felkapták a szatyrokat és bevonultak mindketten Vivi szobájába. Én is megindultam abba az irányba, de nem mentem el a szobáig; helyette ledobtam magam az egyik folyosói fotelbe.

Néhány perc múlva nyílt az ajtó, előbb Lili lépett ki rajta, majd Vivi. Mindkettejüknek egy hatalmas vigyor terült el az arcán, valószínűleg azért, mert ugyanolyan ruhában voltak. Azt hiszem a lányok ezt, amikor összeöltöznek, valami "matchy-matchy" néven emlegetik.

Végignéztem rajtuk. A szoknya egyébként elég rövid volt és testhez simulós – egyszóval nem sok mindent hagyott a képzeletre. Lilinek is jó alakja volt ugyan, de őrá nem néztem 'úgy', azaz potenciális barátnőjelöltként. Vivire viszont igen és neki veszettül jól állt ez a kis ruhácska. Elképesztően dögös volt benne és már most féltékeny voltam arra, akit ezzel meg tervez hódítani.

-Na? Mit szólsz? – kérdezte Vivi. Próbáltam úgy tenni, mint aki közömbös és nem éppen akkor gondolkodott azon, vajon milyen lenne ebben a ruhában megcsókolni őt. Bólogattam, húzkodtam a számat, végül ennyit nyögtem ki:

- Csinos. – Ezért a megszólalásért cserébe kaptam tőlük egy 'ez most ugye nem komoly' pillantást, ezért tettem egy újabb kísérletet. - Igazán….csinos és nagyon jól áll rajtatok.

- Szerintem többre ne számítsunk – nézett Lili Vivire unottan. Ismét bevonultak Vivi szobájába, hogy visszaöltözzenek. Aztán Lili átment a saját szobájába, Vivi pedig kijött a folyosóra és leült hozzám.

- Egyébként mizu? Mivel ütötted agyon a napot?

- Kicsit gitároztam, új dalt próbálok megtanulni – mondtam, mire felcsillant a szeme. – Szeretnéd meghallgatni? Még nem tökéletes, de…

- Persze! Menjünk a szobádba, vagy kihozod a gitárt?

- Maradj csak, kihozom – vágtam rá azonnal, de nem csak azért, mert úriember voltam; sokkal inkább azért, mert úgy nézett ki a szobám, mint valami háborús övezet és nem szerettem volna, ha ezt ő is meglátja.

Felkaptam a hangszert, aztán visszamentem Vivihez, aki nagyon pötyögött valamit a telefonján, de amint meglátott, elrakta azt és sugárzó mosollyal fordult felém.

-Nem mondom, hogy tökéletes lesz, de igyekeztem – szabadkoztam előre is, majd elkezdtem pengetni a húrokat. Vivi végig mosolyogva hallgatta és észrevettem, hogy felismerte a dalt, mert mormolta a szöveget is.

Igazából miatta tanultam ezt meg: valamelyik nap hallottam, hogy egymás után többször lejátszotta a szobájában, innen feltételeztem, hogy szereti az előadót és ezt a dalt is. Ha tudtam volna énekelni, azt is nyomtam volna hozzá. Valahol a közepénél hagytam abba, mert tovább már nem tudtam az akkordokat és így is elég sokat hibáztam közben. De minden tőlem telhetőt megtettem, hogy tetszen Vivinek, ami úgy láttam sikerült is.

-Shawn Mendes, huh? Nem vártam volna tőled – mondta, miután megtapsolt. – Nagyon tetszett, szeretem ezt a dalt.

- Á, még nem tökéletes, sokat rontottam. Gyakorolnom kell.

- Ne legyél ilyen szigorú magaddal, ahhoz képest, hogy ma kezdted el tanulni, tök jól megy.

- Hát, igyekeztem. – Letámasztottam a gitárt a fal mellé. – Van valami, amit szeretnéd, ha megtanulnék neked? Nem mondom, hogy azonnal meglesz, de elkezdhetek dolgozni rajta.

- Tényleg? Megtanulnál néhányat nekem?

- Persze! Hidd el, én ezt nagyon élvezem.

- Hú, akkor majd összeírhatok egy listát? Egy csomó van, amit szívesen hallanék, válogatok közülük.

- Oké, majd küldd át vagy add oda papíron. Aztán ha kész van, szólok és meghallgathatod. Csak neked eljátszok bármit. – Kissé közelebb hajoltam, flörtöltem vele és csak remélni mertem, hogy vette az adást és nem gondol túlságosan is rámenősnek.

- Jaj, de jó! Köszi!

Még egy jó darabig beszélgettünk a folyosón, kicsivel később Lili is csatlakozott hozzánk, majd késő délután inkább mindenki visszavonult a kis vackába. Nagyjából negyed órával azután, hogy elvonultunk, Vivi küldött is egy egész szép listát, tele jobbnál jobbnak ígérkező dalokkal. Egyből feltettem a fülhallgatót, ráböktem az egyik címre, és még aznap elkezdtem megtanulni az akkordokat. Reméltem, hogy ezek a próbálkozások előbb utóbb jó helyzetbe repítenek Vivinél.