Benjamin Stevenson: A családomban mindenki gyilkos

Tudom, kissé bizarr a cím, de esküszöm, hogy egy nem (annyira) morbid és kimondottan szórakoztató krimiről hoztam ma nektek ajánlót. És őszintén, egy jó krimit bárki bármikor szívesen elolvas, nincs igazam? 

"A ​családomban mindenki gyilkos. Néhányan – az eszelősebbek – többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian."

Főhősünk, Ernest Cunningham meghívást kap egy családi összejövetelre egy hegyi szállodába. Ezzel még nem is lenne nagyobb baj, ha nem a Cunningham családról beszélnénk. A családból mindenki sunnyog valamit, többen embert is öltek - de ez az egyszerű változat. Minden ezerszer árnyaltabb ennél. A "békés" családi összejövetelt viszont egy váratlan esemény szakítja meg: hajnalban találnak egy hullát a szálloda területén. És hogy ki tette? Első tippre valamelyik Cunningham. Már csak az a kérdés, valóban így van-e és ha igen, ki a tettes? Ernest igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy megoldja az ügyet; és persze ebből később egy remek detektívtörténetet írhasson. 

Röviden így tudnám összefoglalni a regényt, anélkül, hogy bármilyen poént is lelőnék. Nem olvasok sok krimit, talán kettő-három ha volt a kezemben az évek során. De valahogy Stevenson története nagyon kíváncsivá tett. Hiszen, valljuk be, a cím alapján egy kiadós vérengzésre számít az ember, pedig ez nagyon messze áll a valóságtól. Szerintem ennyit nyugodtan elmondhatok. 

A cselekmény tele van meglepőbbnél meglepőbb fordulatokkal: amikor már azt hisszük, hogy, ó, már mindent tudunk, mindenkit ismerünk - akkor jön valami új infó, ami mindent megborít. Külön tetszett, hogy minden családtagnak megvolt a maga része a könyvben, külön lebontva. Ezeknél a részeknél mindig megtudtunk valamit a múltból és haladtunk tovább a jelennel. 

De bevallom, én nem számítottam a végfordulatra, egyáltalán. Lehet, hogy csak nem vagyok elég éles eszű nyomozó. Mindenesetre javaslom, hogy az utolsó nagyjából 100 oldalt egyben olvassátok el, szinte letehetetlen. 

Pluszpontként jegyeztem fel magamnak, hogy nem bírtam ki, hogy ne vigyem magammal minden nap az egyetemre. Nem az a fajta olvasó vagyok, aki a vonaton gyakran előkap egy regényt és olvassa, de a Cunningam család körüli események borzasztóan érdekeltek. És az a körülbelül 30 perc, amíg beérkeztem a Délibe, pont arra volt elég, hogy elolvassak néhány fejezetet és még jobban felcsigázzam magam. 

Lényeg a lényeg, Benjamin Stevenson humoristaként nagyon jó krimit alkotott, ami tele van fekete humorral és ahogy a könyv fülszövegében is áll: 

"Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat."

Mindenképpen ajánlom elolvasni. Garantáltan élvezni fogjátok.