Böszörményi Gyula: Nász és téboly (Ambrózy IV.)

Bizony, immár a sorozat negyedik kötetéhez érkeztünk, ami végre feltárja előttünk a titkokat, amik a sorozat első kötete óta lázban tartják az olvasókat.

1901-ben járunk, Ambrózy báró épp nősülni készül - azonban a látszat csal, a monarchia egyik legismertebb nyomozóját nem a szerelem hajtja a frigybe Mili kisasszonnyal. Miután Emma ügye lezárult, és a kedélyek épp lenyugodni látszanak, valaki elkezdi felpiszkálni a báró múltját és ártatlan emberek meggyilkolásával kényszeríti arra, hogy teljesítse a kívánságait. Ennek a zsarolásnak az eredménye az eljegyzés is. Azonban sem a bárót, sem pedig Mili kisasszonyt nem olyan fából faragták, hogy szó nélkül teljesítenék a parancsokat. Közös megegyezés alapján a nyomozás minden részletét meg kellene osztani egymással, a báró viszont a múltja egy részét igyekszik eltitkolni menyasszonya elől. Milit sem kell félteni, saját szövetségesei segítségével elkezd nyomozni a báró múltja és a rejtélyes zsaroló után.

Elképesztő! Fordulatos cselekmény, titkok, gyilkosságok és mindez egy csipetnyi romantikával megfűszerezve! Az, ahogyan Emma ügye lezárul, a dolgok viszont még inkább bonyolódnak, tovább csigázza az érdeklődést.

A leginkább ismételten Mili kisasszony önálló nyomozása tetszett, miután a báró és ő nem kommunikálhattak egymással. Önállóan halad tovább az ügyben, sőt, még a saját nyomozásával is halad. És ha már Mili kisasszonynál járunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy mekkora jellemfejlődésen esett keresztül az első kötethez képest. Sokkal talpraesettebb és egyre jobban átlátja a felmerülő problémákat. Utóbbit akár a báró sikerének is betudhatjuk, hiszen ő tanított néhány fortélyt Milinek az elmúlt egy évben.

Főként a báró múltja tetszett nekem, mindent megtudtunk, amire szükségünk volt ahhoz, hogy megértsük a jelent. Azonban egy olyan plot twisttel zárult a történet, hogy az utolsó 4-5 fejezetet egyszerre kellett elolvasnom, hogy értelmet nyerjenek a dolgok.

Amit szintén érdekesnek találtam, az az előző kötetekbe való visszatekintés. Értem itt például Kaméleonkát, aki legutóbb az első részben kapott fontos szerepet. Fecska és Márika is ilyen szereplők voltak, bár ők felbukkanásuk óta jelen vannak a történetben. Rosszat erről a kötetről sem tudok írni, immár kijelenthetem, hogy rajongójává váltam az Ambrózy sorozatnak.

Most, hogy van összehasonlítási alapom, az első és a második kötetet még túl kezdetlegesnek mondanám, hiszen ott az Emma utáni nyomozás sem halad túlságosan előre, plusz a mérleg nyelve elbillen vagy a gyilkosságok irányába, vagy pedig a környezeti leírás irányába. A negyedik kötetnél viszont már ki lehet jelenteni, hogy az előző, Ármány és kézfogó c. kötetben és ebben a részben is nagyon jó balanszot alkotott a magánéleti nyomozás és a sok gyilkossági nyomozás is.

Lényegében tehát ismét egy olyan történetről beszélünk, ami nagyon könnyen beszippantja az embert, ajánlom a krimi- és romantikarajongóknak is!