Charles Dickens: Twist Olivér

Charles Dickens, 19. századi angol író regényei megkerülhetetlennek számítanak az irodalomban, akárcsak maga az író. Három korszak határán alkotott: romantika-realizmus-naturalizmus. Twist Olivér című regényében is érződnek ezek a jegyek. Ismét, immáron második próbálkozásra elolvastam a regényt; nem volt könnyű, de garantáltan megérte.

A kis Twist Olivér egy árvaházban nevelkedik, több, hozzá hasonlóan sanyarú társával együtt. A nevelők haragját akkor vívja ki maga ellen, amikor kérni merészel még egy adagot a vacsorából. Ezután élete sanyarú fordulatot vesz: a dologház vezetése mindenképp meg akar szabadulni a fiútól, ezért odaadják a környék temetkezőjének, hogy használja a kis Olivért. Egyáltalán nincsen boldog élete, úgy bánnak vele, akár egy kutyával. Egyik éjszaka éppen ezért úgy dönt, hogy elhagyja szülővárosát és Londonba megy, hátha jobbra fordul a sorsa. Azonban az élete itt tovább kutyulódik: először tolvajok veszik magukhoz, akikről eleinte nem is tudja, hogy tolvajok. Amikor erre rájön, elmenekül tőlük is, a végén pedig, rengeteg viszontagság, megannyi borzalom és egy csipetnyi öröm után örökbe fogadja egy kedves család. Semmije nem volt, végül pedig rengeteg mindennel lett gazdagabb.

Twist Olivér élettörténete egyáltalán nem könnyű olvasmány, mondhatni megviseli az embert. A fiú a társadalmi rétegek legalján létezik, semmije nincs, senki nem szereti. Ezen a helyzetén az sem javít, amikor a tolvajokhoz kerül, ám addigi életében akkor érzi magát igazán boldognak. Ekkor azonban még nem tudta, hogy az öreg zsidó, Fagin valójában benne is csak a hasznot látja.

Az egész történetben talán két kedvenc szereplőm van, akiket érdemes kiemelni, és egyik sem a főszereplő: Nancy és Mr. Brownlow. Nancy a tolvajokhoz tartozik, azonban ő az egyetlen, aki kiáll Olivérért, amikor Fagin meg akarja büntetni őt. Mr. Brownlow pedig egy olyan jóságos gazdag öregúr, akinek egyszerre több személyes érdeke fűződik Olivér megmentéséhez.

A regény tele va ón fordulatokkal, az ember érzelmeivel játszik: a mély nyomorból egyszer csak egy jobb, boldogabb élet reménye csillan fel; de ahogy beleélnénk magunkat, valamilyen tragédia következik be, aminek következtében egy még mélyebb, nyomorúságosabb életbe pottyan a főhős.

A bevezetésben elmítettem a korszakok keveredését, ezt meg is tudom magyarázni (röviden, nem tartok irodalom órát, nyugi): romantika, mert a végére minden probléma megoldódik valahogyan. Realista, mert a korabeli London társadalmát, főleg az alsóbb rétegeket hűen, azaz reálisan ábrázolja. A naturalizmus elemeit pedig egyszerűen tudnám megmagyarázni, hogy mindaz, amit mi, 21. századi olvasók ma gyomorforgatónak, undorítónak találunk. Mindháromból jut bőven a történetbe, Dickens nem hazudtolta meg magát.

Nehezen emészthető regény, aminek nehéz lenne összefoglalni a tanulságát. A társadalmi különbségek, a hierarchia mind olyan dolgok, amik felbukkannak a történet folyamán. Fagin, aki a tolvajok vezetője mindenkinél fejjebbvalónak tartja magát, ehhez mérten is beszél mindenkivel. Egyetlen ember van, akitől még ő is fél: Sikes, akinek nincsenek gátlásai. Egy olyan ember, aki semmitől sem riad vissza annak érdekében, hogy a saját bőrét mentse. Ezek közé a bűnözők közé kerül be az ártatlan és tisztaszívű Olivér.

Szívesen írnék valami kedveset, pozitívat Dickens Twist Olivérjéről, de nem tudok. Viszont örülök hogy elolvastam, mert egy olyan klasszikussal lettem gazdagabb, ami megtaníthat arra, hogyan tiszteljük a másikat és megmutatja a 19. századi ragyogó pompa mögötti csúf világot. Mert az éremnek általában két oldala van.