Emily Henry: A könyvek szerelmesei
Itt a nyár, jönnek az utazások, ez nekem pedig egyet jelent a töméntelen mennyiségű limonádéregényekkel és romantikus regényekkel. Még az Ünnepi Könyvhéten leptem meg magam egy Emily Henry kötettel (szigorúan nem a legújabbal, hiszen az manapság elég drága mulatság, hála ugyebár a könyvtörvénynek), gondolván, itt az ideje elolvasni valamit a mai romantikus irodalom egyik legismertebb szerzőjétől.
Legyünk őszinték: mégis ki ne szeretné azokat a tipikus romantikus regényeket, ahol a nagyvárosi főhős egy isten háta mögötti kis faluba utazik, hogy felvásároljon egy helyi vállalkozást vagy éppen saját maga próbáljon ott szerencsét és megtalálja önmagát. Persze ezeknek a történeteknek a vége legtöbbször az, hogy a főhős beleszeret egy helyibe, aki teljesen megváltoztatja a látásmódját. Nos, Nora Stephens olvas ilyen románcokról, hanem ő maga is megtapasztalta már. Persze nem ő esett szerelembe, hanem volt barátjai. De nem búslakodik sokáig, hiszen elég kemény fából faragták; nem véletlenül ilyen sikeres irodalmi ügynökként. Sokan ragadozó cápaként hivatkoznak rá. A kemény külső azonban belül teljesen más személyt tükröz: a húgáért bármit megtenne. Ezért amikor Libby ráveszi, hogy menjenek el ketten egy nyaralásra, elég hamar igent mond. A cél egy könyvbéli kisváros, ami cseppet sem hasonlít a könyvben leírtakhoz. Ha mindez nem lenne elég, Nora lépten nyomon Charlie Lastrába botlik, aki hasonlóan hozzá, egy könyörtelen személy a könyvszakmából. Azonban lehet, hogy mégsem annyira különbözőek, mint azt gondolnák.
"Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit senki sem látott előre."
Nem túlzás állítani, hogy az egyik kedvenc regényem lett. Első olvasásra beleszerettem a szereplőkbe, a helyszínbe és persze az írónő stílusába.
Kezdeném ott, hogy valamennyire megdönti a szokásos sztereotípiákat: adott egy könyörtelen new yorki nő, aki mellől mindenki futva menekül és akitől mindenki retteg. Van neki egy húga, aki képes meglágyítani a szívét. Adott egy kisváros, ahova a nővérek utaznak el. És adott egy férfi, aki valamilyen furcsa módon szintén ugyanott van, ahol ők. Ez így leírva eléggé ismerős, hiszen rengeteg történetnek adja ez az alapját. A különlegessége szerintem abban rejlik, hogy többször ki van hangsúlyozva a tény, miszerint egy ilyen utazás nem képes megváltoztatni az embert. Még akkor sem, ha megismerkedik valakivel.
Érdekes módon Nora karakterét nagyon emberinek éreztem. Annak ellenére is, hogy mindenki szívtelennek, jegesnek vagy önzőnek nevezte. De siker nincs lemondások nélkül, ez köztudott. Az, hogy feláldozta a saját álmait csak azért, hogy a húgának egy viszonylag jó életet biztosítson, szerintem mindent elmond a személyiségéről.
Kimondottan tetszett még az is, hogy nem egyszerre kapunk meg minden információt a szereplők múltjáról, minden szépen lassan van adagolva az olvasónak; így válnak a karakterek fejezetről fejezetre egyre emberibbé a történet folyamán. És így lesznek szerethetőek mindennek a végére.
Mindent összevetve egy fordulatos, szórakoztató és sztereotípiákat megdöntő történetet olvashat el az, aki kezébe veszi Emily Henry: A könyvek szerelmesei című műsét. Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, romantikáért és újdonságokért rajongóknak, és nem utolsó sorban a könyvek szerelmeseinek.