Hetedik fejezet

Amikor arról beszéltünk, hogy néhány napot külön töltünk anyától, tényleg azt hittük, hogy csak néhány nap lesz belőle, azonban hosszabbra nyúlt, mint eredetileg terveztük. De kezdjünk inkább mindent az elején.

Miután eljöttünk otthonról, először egy kávézóba ültünk be, hogy megbeszéljük, mi is történt pontosan. Volt mit mesélnem. Aztán beállítottam Iyannáékhoz, akik meglepődtek ugyan, mit keresek ott, de kedvesen befogadtak. Mrs. Mullennek egy rövidebb, cenzúrázott verziót adtam elő, este Yayával viszont mindent kibeszéltünk.

Három napig maradtam náluk, de többet már nem akartam, mert pofátlanságnak éreztem volna. Oliver is hasonlóan érzett, így egyik szünetben tartottunk egy kupaktanácsot, hogy van-e valami ötletünk. Tanítás után ezért hazamentünk, hátha csillapodott anyának a haragja és mindent meg tudunk beszélni nyugodtan. Nos, amint felsétáltunk a lakáshoz, az ajtó előtt két nagy zsák hevert, benne a cuccainkkal. A helyzet reménytelennek bizonyult. Fogtuk hát a zsákokat, levittük a lépcsőn, de a ház előtti füves területen megálltunk és elkezdtünk ötletelni, merre tovább. Ennyi mindennel nem akartunk beállítani senkihez, így béreltünk egy napra egy raktárat. Miután biztos helyen tudtuk a zsákokat, ismét elkeztünk gondolkodni, mi legyen. Aztán eszembe jutott egy zseniális ötlet: George.

Megkértem, hogy másnap suli után jöjjön elém, mert beszélni szeretnék vele. Nagyon megijeszthettem szegényt, mert egyből elkezdte bizonygatni, hogy az elején vagyunk, ne adjuk fel, még ha nehéz is, mert ő mindig segíteni fog és...és itt elkezdtem bőgni. Már sokadjára. Stresszes időszak volt, nagyon. Elmondtam hát neki mindent, ami az utóbbi időben történt és megkérdeztem, hogy lakhatunk-e nála néhány napig Oliverrel.

- Persze! Gyertek nyugodtan, elfértek, minden holmitokkal együtt! – Megkönnyebbülten ölelt át, majd adott egy puszit. – Már azt hittem, szakítani akarsz. Jól rám hoztad a frászt.

- Ne haragudj! – Restelltem magam, nem akartam megijeszteni. Annak viszont örültem, hogy lesz hol aludnunk.

Aznap délután George felvett mindkettőnket a suli előtt, persze ezzel kellő feltűnést keltve, mert sokan elkezdtek fotózgatni minket. Igyekeztem nem foglalkozni ezzel, hiszen éppen egy nagyobb problémát kellett orvosolnunk. Felvettük a zsákokat a raktárból, valahogy elfértek a jeepben, aztán George háza felé vettük az irányt.

- Van egy külön, leválasztott lakrész a házam mellett, oda be tudtok költözni. Két szoba van és elég sok férőhely, szóval szerintem kényelmesen elfértek majd benne. – Ekkor már a ház előszobájában álltunk. Miközben George magyarázott, mi tátott szájjal néztük az épületet, aminek a nappali-konyha része együtt akkora volt, mint a lakás, amiben anyával éltünk hármacskán.

- És te...egyedül laksz...itt? – kérdezte döbbenten Oliver. Engem teljes mértékben elvarázsolt a ház mérete, el tudtam képzelni, hogy ott éljek.

- Igen, szüleimnek van egy háza messzebb, nem akartak ideköltözni velem. Testvérem ninc; a barátnőm meg... hát ő most költözik be ide – vont vállat George, mire Oli megforgatta a szemét, én pedig szorosan megöleltem. – Gyertek, vigyük be a holmitokat.

Az előtérből három ajtó nyílt: egy a garázsba, egy a külön lakrészbe, egy pedig a ház többi része felé vezetett. A külön lakrész gyakorlatilag egy kislakás volt, amit simán ki is lehetett volna adni. Két hálószoba, egy konyha-nappali-étkező és egy fürdőszoba kapott benne helyet. Egészen takaros volt.

- Igazából eldönthetitek, hogy egy szobában akartok aludni, vagy kettő különben. Az egyikben van egy emeletes ágy és egy szimpla, a másikban pedig egy francia ágy és egy babaágy.

- George, drága barátom...te egy szállodát üzemeltetsz itt magad mellett? Vagy albérletbe adod ki idegeneknek? – kérdezte Oliver, hozzáteszem, teljes joggal, de G csak megrázta a fejét. – Akkor minek tartod fent egyáltalán?

- Baráti vagy családi összejövetelek esetére. A szüleim, mint már mondtam, messze laknak innen, ők mindig itt szoktak aludni, ha meglátogatnak.

- Aha. Öregem...legszívesebben megkérdezném, mennyi lakbért fizessünk ezért– Oliver elkezdett röhögni a saját poénján, George és én csak mosolyogtunk. Én pedig kimondottan örültem, hogy ők ketten ilyen remekül kijöttek. – Na, Jackie, te döntesz! Akarsz egy szobában lakni velem határozatlan ideig, vagy inkább külön legyünk?

- Hát...már ne haragudj, de nem tudom, mennyi ideig tervezünk itt maradni, így inkább a kedves magányt választom. Mindkettőnknek jobb így. Stipi-stopi enyém a franciaágyas szoba!

- Asszem' ez eldőlt. Gyertek, pakoljunk be – indult meg Oliver, rögtön a nyomában én, majd George. Mindkét szoba hatalmas volt, anya lakásában kettőnk szobája együtt lett volna ekkora.

Az én szobámban volt a babaágy; emellett egy hatalmas szekrény és egy fésülködőasztal is befért, és még így is rengeteg hely maradt.

Miután Oliver elvonult berendezni a saját lakrészét, én kettesben maradtam G-vel. Egy ideig csendesen pakolásztam, ő pedig nézett a rácsoságynak támaszkodva.

- Mi az? – pillantottam rá boldogan.

- Semmi. Csak fura látni, hogy az én lakásomban pakolod el a ruháidat. – Felállt az ágyról és lassan sétált felém. Végül a karjait a derekam köré fonta, és a vállamra támasztotta az állát. Belesimultam az ölelésébe. – Tetszik, hogy az én házamban pakolsz. Mondjuk nem éppen ebben a szobában képzeltem el a szituációt – súgta a fülembe. Éreztem a kölnijét és a mentolos rágó illatának elegyét, a meleg leheletének érzésétől pedig libabőrös lettem.

- Hát, ezek szerint ez így alakult. – Megfordultam G karjaiban, hogy szembe kerüljek vele. A kezeimmel belecsimpaszkodtam a nyakába, majd adtam neki egy rövidke csókot. Amit aztán egy kicsit hosszabbra nyújtottunk.

- Remélem zavarok! – szólalt meg Oliver az ajtóban állva. Én azonnal elléptem George mellől és mindketten igyekeztünk nem ránézni a másikra. – Nálad van az egyik zsákom. Elvinném. Ja és most mondom, hogy nem lesz itt semmiféle átjárkálás éjszaka, értetted Jackie? Figyellek majd. Mindkettőtöket.

- Ez így nagyon nem lesz jó hosszú távon. A bátyád minden lépésünket figyeli majd. – aggodalmaskodott G, miután Oliver lelépett.

- Megoldjuk. Majd megvárom, hogy elaludjon, aztán átlopódzok hozzád. Mit szólsz? – fogtam meg George kezét és összekulcsoltam az ujjainkat.

- Neked eredetileg is ez volt a terved, fogadjunk. Ezért akartál külön szobát, hogy bármikor ki-be mászkálhassunk, ugye?

- Talán – mosolyogtam sejtelmesen.

- Ügyes taktika! – mormogta a számra, majd újból megcsókolt. Kissé nekinyomott a csukott szekrényajtónak, így teljesen hozzám volt préselődve. Kezemmel beletúrtam a hajába és nagyon élveztem ezt a helyzetet.

- Skacok, ne már! Most szóltam! – jelent meg Oli újból az ajtóban. – Gyanús volt a nagy csönd. Na, George, drága barátom, neked nincs dolgod véletlenül?

- Nincs nagyon. Épp ráérek, kicsit fontosabb dolgom van most – mosolygott G, miközben rám pillantott.

- Nem! Verd ki a fejedből, nem engedem! Jackie, te velem jössz és segítesz nekem pakolni. Pont. – Kedvetlenül Oliver után kullogtam a szobájába, aki tényleg befogott engem is pakolni. Mintha nekem nem lett volna odaát legalább ennyi holmim.

Aznap este, órákkal később a szobámban kuksoltam és megpróbáltam megírni a házimat. Nem sikerült, helyette inkább G-vel SMS-eztem. Hiába voltunk gyakorlatilag egy házban, Oliver nem engedett minket felügyelet nélkül egymás közelébe. Mondjuk, kicsit sértő, hogy mit feltételezett rólunk, de ebbe most ne menjünk bele.

Egy idő után semmiféle mozgást nem hallottam kintről, óvatosan kidugtam a fejem az ajtón. Pechemre Oliver éppen az ajtóval szembeni ágyon feküdt, így tökéletesen rálátott mind a folyosóra, mind a lakrészbe vezető ajtóra. Esélyem nem volt arra, hogy kiszökjek észrevétlenül, ezért inkább a fürdő felé vettem az irányt.

- Jackie! Hova mész? – hallottam meg a bátyám hangját.

- A fürdőbe. Tán engedélyt kérjek? – fordultam meg értetlenül.

- Jó, na. Bocsánat.

A fürdőben gondolkodtam, hogyan is tudnék valahogy átlógni George-hoz, de nem jutott eszembe semmi használható. Így inkább csak lefürödtem, megmostam a fogamat, majd ágyba bújtam. Megírtam George-nak, hogy nem tudok átmenni hozzá, mert Oli szemmel tart. Így maradt az SMS és a telefonálás.

Hétfő reggel George elvitt minket suliba kocsival, hogy ne kelljen olyan messziről buszoznunk. Oli nagylelkűen megengedte nekem, hogy az anyósülésre üljek, aminek én örültem is, meg nem is. Jó volt, mert G közelében lehettem. Mégis, rossz volt azért, mert éreztem a bátyám tekintetét magamon, amikor George a jobb kezét rátette a combomra vezetés közben. Ez amolyan bevett szokás volt nálunk, mióta összejöttünk, és nekem nem volt vele semmi bajom. A bátyámnak viszont igen.

Ez az egész George-lakásán-lakunk-dolog elég sokáig működött, pontosabban egy egész hónapig. Ezalatt az idő alatt semmi mászkálás nem volt éjszaka, tisztes távolságból figyeltük egymást George-dzsal. Aztán jött a megváltás: Olivernek hétvégén kosármeccse volt, de nem hazai pályán, hanem néhány várossal arrébb. Ez pedig azt eredményezte, hogy egyik nap, kora reggeltől késő estig George és én uraljuk ketten a házat. Hülyék lettünk volna nem kihasználni.

Boldogan szökdécselve mentem be a "főházba". Annyira még nem volt alkalmam felfedezni, mert Oliver és én nagyrészt a lakrészben tartózkodtunk, George is odajött, ha szeretett volna valamit.

- Na, ki lépett le egy egész napra? – kukkantottam be az irodába, ahol G a monitor előtt ült és szorgosan gépelt valamit. Érkezésemre felnézett és elmosolyodott.

- Mit szeretnél, mit csináljunk?

- Hát, vannak ötleteim – néztem rá kihívóan, mire ő felvonta a szemöldökét, majd kikapcsolta a gépet. Az íróasztalt megkerülve odaállt elém és megfogta a kezemet.

- Ötleteid. Milyen ötleteid?

- Csupa jó! – vigyorogtam, sőt még kacsintottam is egyet hozzá. G a tenyerébe temette az arcát és láttam, hogy zavarba jött attól, mit találhattam én ki. – Például tarthatunk egy mozi-estet, a nappaliban, csak te meg én. Mit szólsz?

- Tetszik. Azt hittem már, hogy mást mondasz. Filmötlet?

- Van néhány. És mind romantikus – incselkedtem tovább.

Az egész napot tehát a kanapén töltöttük, miközben végig néztünk két filmet és rendelt kajával tömtük magunkat. George csendben tűrte mellettem a bugyuta romkomokat, bár láttam rajta, hogy legszívesebben mást csinált volna.

Kora este volt, mire meguntuk a filmeket, helyette inkább elkezdtünk beszélgetni. Először semmiségekről, majd G rákérdezett a konfliktusra, ami a suliban van, és ami miatt el kellett jönnünk otthonról.

- Tudod, már hidegen hagy. Gondoljanak, amit akarnak, engem nem érdekel. Csak ne piszkáljanak! De egyszerűen nem ülepszik le a történet, ami lelkileg nagyon nehéz nekem. Arról nem beszélve, hogy a tanárok is folyamatosan kibasznak velem, mindig egyel rosszabb jegyről indulok, mint a többiek, így a tanulmányi átlagom is egyre csak romlik. George...én ezt már nem bírom tovább! – ismét könnyek gyűltek a szemembe, hosszú idő óta először.

- Csillag, úgy sajnálom! – ölelt magához, nekem viszont minden gondom-bajom eltűnt hirtelen.

- Csillag? – kérdeztem vissza mosolyogva.

- Nem tetszik?

- Dehogynem! Nagyon tetszik – simítottam meg a mellkasát George-nak, majd ráemeltem a tekintetemet. Ahogy belenéztem a szemébe, valami átkattant bennem. Fogalmam sincs, mi és miért, de zöldeskék szemei valahogy bátorságot öntöttek belém.

Felültem, majd odahajoltam George-hoz, hogy megcsókoljam. Sokkal lassabb és érzékibb volt a csók, mint előtte bármikor. Éreztem, hogy szorosabban húz magához, mire én váratlanul beleültem az ölébe. Olyannyira meghökkent ettől, hogy a kezeit elfelejtette visszarakni a hátamra és a derekamra, így nekem kellett segítenem benne. És ha már úgyis lehoztam a kezemet G nyakából, akkor a vállától elkezdtem végigsimítani a felsőtestét. A pólójának aljához érve bedugtam a kezemet az anyag alá és egy icike picikét feljebb húztam.

George, ezt az aprócska mozdulatot értelmezve, szintén felbátorodott és ő is benyúlt az én felsőm alá. Elkezdte simogatni az oldalamat, amire én akaratlanul is elkezdtem kuncogni. Éppen megtalálta azt a pontot, ahol csikis vagyok.

- Ne haragudj! – suttogtam az ajkaira, majd újból megcsókoltam. Ő is mosolygott közben, éreztem.

Ezután elkezdtem egy kicsit mocorogni az ölében, ami eléggé tetszett neki, sőt még a pulcsim alatt lévő kezét is feljebb csúsztatta.

- Nincs rajtad melltartó? – kérdezte hirtelen suttogva, mire finoman megráztam a fejem.

- Nincs bizony.

Legszívesebben ott helyben, a kanapén levettem volna róla a pólóját, de ő hirtelen felkapott és a hálószoba felé sétált velem. Ijedtségemben sikkantottam egyet, mert nem kapaszkodtam a nyakába. De szerencsére nem dobott le, helyette óvatosan az ágyra fektetett engem, ő pedig fölém könyökölt.

- Amióta itt vagyunk, azóta ezt várom – mondtam mosolyogva, amire egy csók volt a válasz.

Elgurultunk oldalra, mert így mindkettőnknek kényelmesebb volt. A fenekemre tette a kezét, miközben én azon ügyködtem, hogy végre leszedem a felsőjét.

Végül G megoldotta a helyzetet és gyorsan lekapta magáról a ruhadarabot. Ezután én lassan végigsimítottam a felsőtestén. Időközben ő áttért a nyakam csókolgatására, amit én nagyokat sóhajtva élveztem ki. Az arcomat a vállába temettem és beszívtam a kölnijének az illatát. Eddig még nem is nagyon éreztem rajta, de tetszett az illata. Nagyon is.

-Jó az illatod – mondtam halkan. G nekitámasztotta a homlokát az enyémnek és mélyen belenézett a szemembe. Nem mondott semmit, csak mosolygott. – Mi az?

- Megőrjítesz, az van. – Közelebb húzott magához és megint átfordultunk. George feküdt az ágyon, én pedig rajta. Felegyenesedtem és eltűrtem a hajamat az arcom elől.

- Szeretlek – Elvesztem a tekintetében ismét. Még soha nem mondtuk ki, én eddig korainak éreztem. Féltem a válaszától, nem akartam elbaltázni a kapcsolatunkat.

- Én is szeretlek, Csillag. – Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, miután kimondta ő is. Egészen addig fel sem tűnt, hogy benntartottam a levegőt.

Ezután begyorsultak a dolgok: hamar lekerült mindkettőnkről a nadrág és a fehérnemű is. Nem nehéz kitalálni, mi történhetett. George és én lefeküdtünk egymással. Jó volt-e? Baromira.

A mozdulatai, ahogy hozzám ért, a csókok, a puszik, mind kicsit több tapasztalatról árulkodtak. Még most is beleborzongok ebbe az első alkalomba, ha rá gondolok. Természetesen jó értelemben.

Utána pedig én George karjaiba bújva feküdtem az ágyon, nézve őt áhítattal a szememben.

- Belegondoltál abba, hogyha összeköltözünk, úgy értem rendesen, a bátyám nélkül, akkor ezt minden nap csinálhatjuk? Kicsit összebújunk, aztán heverészünk az ágyban – szólaltam meg halkan, mire G kinyitotta a szemét és mosolyogva nézett rám.

- Úgy sejtem, akkor semmi mást nem csinálnánk egész nap.

- Olyan jó így. Ruha nélkül, takaró alatt, szorosan melletted, miközben te átölelsz.

Nyomott egy puszit a fejemre, majd egy darabigegyikünk sem szólalt meg. De nem volt kínos csend, egyszerűen jó volt egykicsit némán együtt lenni.