Janice Hallett: A színjáték
Különleges, formabontó és érdekfeszítő. Ezzel a három szóval tudnám a leginkább jellemezni Janice Hallett regényét, amit hosszas keresgélés után sikerült beszereznem.
A történet középpontjában egy színtársulat áll, akik éppen a legújabb színdarabjukat próbálják. A darab rendezője, Martin és a főszereplője, Helen Hayward férj és feleség - ezért nem csak őket, hanem az egész társulatot villámcsapásként éri a hír, amikor kiderül, hogy Haywardék unokájánál, a négyéves Poppy-nál egy ritka betegséget diagnosztizáltak. A világon csak egyetlen gyógyszer kapható, Amerikában és rengeteg pénzbe kerül. A Fairway színtársulat tagjai ezért összefognak és gyűjtésbe kezdenek, hogy segíteni tudjanak a családon. De a gyűjtés nem mindenkinek van ínyére: többen nem értenek vele egyet, akadnak olyanok is, akik kétségbe vonják Poppy betegségét is. Az ellentétek kiéleződnek, nem tudni, ki hazudik és ki mond igazat. Nem tudni, kiben lehet igazán megbízni. Az események akkor csúcsosodnak ki, amikor találnak egy holttestet - sem a gyilkos kilétére, sem a gyilkosság indítékára nem képes rájönni a rendőrség. Egy valakit azonban letartóztatnak. A kérdés már csak az, hogy valóban ő tette-e és ha igen miért? Ha pedig nem, akkor ki a valódi tettes? A válasz a levelekben és az üzenetekben rejlik, amelyet a szereplők egymás között váltottak. Már csak rá kell bukkanni.
Soha nem rajongtam különösen a krimikért, de az utóbbi időben valamiért egyre több gyilkossági-nyomozós regényt olvasok. Sokáig szemeztem Janice Hallett regényével, nem voltam benne biztos, hogy megvegyem-e vagy ne. Nem sokkal az előtt, hogy megvettem volna, kíváncsiságból belekukkantottam a Moly.hu értékelésekbe. Itt láttam, hogy a történet valójában nem a szokásos olvasmányos-formában áll össze, hanem üzenetváltások, szórólapok és e-mailet alkotják. Bevallom, ettől egy kicsit megrettentem, mert nem tudtam, tetszeni fog-e. Szerencsére kellemesen csalódtam, mert a könyv nem csak, hogy tetszett, hanem egyenesen odaszögezett!
Egyetlen hátulütője van csak ennek a formának: az olvasó sokáig nem tudja megkülönböztetni, ki kicsoda, kivel van rokonságban és kivel van jóban, vagy éppen rosszban. Ebben lehet segítségünkre a névsor is, amit a két fiatal ügyvéd a főnöktől kap meg, hogy átlássák a kapcsolatokat. (én ezt a névsort be is jelöltem magamnak, hogy ha kell, vissza tudjak hozzá térni)
Két-három "főszereplő" van, ők mozgatják a szálakat. az egyik ilyen főszereplő Martin, utána a társulati tagok, Issy és SJ, Martin fia, James, illetve Poppy kezelőorvosa, Dr. Tish Bhatoa. A többieknek sokkal keveseb üzenete van, azok is inkább reagálnak a fő szószólókéra.
Különösen tetszett benne, hogy én, a mezei olvasó, egy regény erejéig nyomozóvá avanzsálhatok és két ügyvédjelölttel nyomozhatok együtt. Gondolkodásra késztet, néha már majdnem jegyzeteket is készítettem a gondolataimról. A regény vége felé pedig egy hatalmas plot twisttel találkozik az ember. Ekkor derül ki, ki volt a gyilkos, milyen indítékkal és ki volt az, aki segített neki.
Nekem nagyon tetszett az írónő stílusa, akárcsak ez a különleges megoldás is. Ha egy érdekes, fordulatos krimit keresel, ami egy kicsit megbontja a szokásos formákat, akkor jó helyen jársz! Csak ajánlani tudom a könyvet!