Leiner Laura: Tud rólunk valaki a Deákban (Deák 2.)

Kicsit több mint egy év telt el az első kötet, a Mindig történik valami a Deákban óta, mi, rajongók pedig úgy vethettük bele magunkat a folytatásba, mintha napok teltek volna csak el. 2025. novemberében megjelent a Tud rólunk valaki a Deákban, ami ugyanott folytatta a történetet, ahol legutóbb abbahagytuk. 

A megdöbbentő segélykérés miatt az X csapat kényszerű szünetet tart, amíg Benedek eldönti, szeretne-e segíteni volt barátnőjének, nehogy a történelem megismételje önmagát. A néhány napos pihenő után viszont visszatérnek a munkához, mert egyszerre több ügy is felgyülemlett. Ezek között van, ami sikeresen zárul, de sajnos becsúszik néhány hiba is. Kis csapatunk továbbra is titokban, egymást támogatva segíti a Belvárosi Deák gimnázium diákjait, közben közöttük egyre szorosabb kötelék alakul ki, néhányuk között talán még szorosabb is. Azonban egy váratlan fordulat mindent veszélybe sodorhat. 

Hirtelen nem is tudom, mit írhatnék a regényről. Nyílt titok, hogy évek óta hatalmas rajongója vagyok Leiner Laura regényeinek, így nem is volt kérdés, hogy a Deák második részét is mindenképpen el fogom olvasni. Tudom, kicsit később jutott el hozzám, mint azt terveztem, de ennek ellenére kimondottan jól esett egy ilyen aranyos, és néhol már-már izgalmas regényt olvasni. 

Miután befejeztem, elkezdtem gondolkodni rajta, vajon miért élvezek ennyire egy ifjúsági, gimnáziumban játszódó történetet? Arra jutottam, hogy valószínűleg azért, mert a gimnázium már messzinek érződik nekem. A mindennapos dolgozatok, házi feladat, az osztályközösség mind-mind olyan dolgok, amiket már szinte elfelejtettem, milyen is. Még nem voltam gimnazista, amikor a Szent Johanna Gimit olvastam, és már nem vagyok gimnazista, amikor a Belvárosi Deákot olvasom. Érdekes keret, nem igaz? 

Az első kötethez képest viszont volt némi karakterfejlődés, legalábbis én így érzem. Sajnos nem sokat, de valamivel többet megtudtunk a szereplőkről, kicsit jobban a szívemhez nőttek. Molyon a legtöbb olvasótól közepes értékelést kapott, főként a szereplők miatt, de abban szinte mindenki egyetért, hogy nagyon pörgött a történet. A rengeteg segítségkérés és az "ügyintézés" visz magával. Az ember észre sem veszi, és csak lapoz és lapoz, egyik fejezetről a másikra.  Szóval egyetértek az előttem szólókkal, én sem tudnám jobban megfogalmazni. 

Remélem nem mondok nagy spoilert azzal, ha kicsit beszélek a romantikus szálról Benedek és Roni között. Tipikus slow burn romantika, amikor keresik egymás társaságát, de még egyikük sem ébred rá az érzéseire. Valljuk be, sokan ezt keresik egy YA regényben, és kár lenne tagadni, hogy megvan a maga bája. 

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy szerettem a regényt. Kedves, néhol vicces és izgalmas, kicsit még talán nosztalgikus is. Bárhogy is legyen, bármit is keressetek egy regényben, szerintem Leiner Laura történetei mindig jók, ha egy kis kikapcsolódásra vágytok.