"Minden legenda igaz" - Shadowhunters: The Mortal Instruments (S1)
Vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok, tündérek. Nincs olyan ember a világon, aki ne látott volna legalább egy sorozatot, vagy ne olvasott volna legalább egy regényt, amiben előbukkanánnak az előbb felsorolt lények. És kár lenne tagadni, hogy a mai napig ugyanolyan népszerűségnek örvendenek, mint korábban. Ezekkel a karakterekkel találkozhatunk a Cassandra Clare által megálmodott Árnyvadász-univerzumban is, akiket maguk az árnyvadászok kötnek össze egymással. Az írónő regényeit 2013-ban filmként, később, 2016-ban pedig Netflix sorozatként láthattuk viszont a képernyőkön.
Clary Fray éppen betöltötte a tizennyolcadik születésnapját, amire egészen különös ajándékot kap: az árnyvilágot. Kiskorában az anyja elrejtette előle ezeket a dolgokat, de a mágia kezd megtörni, a lány pedig akaratlanul is belekeveredik egy évtizedek óta zajló, véres háborúba. Egymást követik az események: először Clary anyját, Jocelynt elrabolják, később őt magát megtámadja egy démon, végül Clary az árnyvadászok new york-i intézetében köt ki. Egyszerre rengeteg minden történik, ami gyakorlatilag felfoghatatlan számára, de a legfontosabb: megtalálni Jocelynt és elkapni azt, aki ezért felelős. De a szálak nem csupán egy emberhez, hanem magához a Körhöz, egy régi alvilág-ellenes csoporthoz és annak veeztőjéhez, Valentine-hoz vezetnek. Clary és az új árnyvadász barátai pedig megtesznek mindent, hogy visszaállítsák a korábbi rendet New York utcáin.
Bevallom, nem először láttam már a sorozatot, de talán négy-öt éve (még bőven azelőtt, hogy lett volna Netflix fiókom) garázdálkodtam le az internetről a részeket. Egyébként érdekes, mert akkor szinkronnal kezdtem el nézni, most viszont eredeti nyelven toltam végig - és kíváncsiságból mekerestem az egyik részt szinkronnal, amit nekem gyakolratilag fájt hallgatni.
A történet maga nagyon érdekes, nekem tetszett az alapkoncepió: az árnyvilágot boszorkányok, vámpírok, tündérek és vérfarkasok alkotják, a rendet pedig az árnyvadászoknak kell fenntartania. És ha egy árnyvilági megöl egy mondént (vagyis sima embert), akkor beépített emberek hálózatán keresztül mondénosítják az ügyet, az árnyvadászok pedig elkapják a tettest.
Így második nézésre kevesebb meglepetés ért, de még így is volt ami számomra is új volt. Tele van olyan fordulatokkal, amik arra ösztönöznek, hogy nézd meg a következő epizódot, aztán a következőt, majd még egyet... de valószínűleg mind ismeritek ezt.
Személy szerint nekem kicsit túl nyafogósak voltak a szereplők. Pontosabban körülményesek: Például Jace nagyon sokszor csak magával és Claryvel foglalkozott, mindenki másnak tojt a fejére. Én persze azt is furcsának találtam, hogy egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag beleesik Clarybe, mindent megtesz neki. De a szenvedés, amit ezek ketten lenyomtak végig...eskü mindig volt valami bajuk. Clary is néha kicsit sok volt, bár neki mentségére szólt, hogy teljesen újként cseppent bele ebbe a világba. De még ez sem jogosította fel teljesen arra, hogy minden szabályt megszegve az árnyvadászok nevében magánakciókat kövessen el.
Akik nekem nagyon szimpik voltak és egyből kedvenccé váltak: Magnus és Izzy. Magnus boszorkánymester, aki szinte mindenkivel megpróbál flörtölni - és persze legtöbbször sikerül is neki. Igazából mindenki megkedveli, és már az első epizódokban elkezd közte és Alec között szikrázni a levegő. Izzyt azért kedveltem, mert nagyon vagány volt. Magassarkúban és feszülős ruhában jobban harcol, mint bármelyik másik fiú. Sajnos az első évadban még csak a vagány oldlalát ismehetjük meg, később viszont megtudunk róla sokkal többet is.
És persze az első évad egy hatalmas plot twisttel zárul, és ha nem lett volna fent a második évad, valószínűleg azonnal megszereztem volna a regényeket, hogy megtudjam a folytatást. De szerencsére a Netflix automatikusan betöltötte az új évadot, így nekem nem kellett hónapokat várnom rá. Nemsokára a második évadról is hozom az ajánlót, addig pedig, ha még nem láttad a sorozatot, ajánlom, hogy kezd el. Garantáltan beszippant!