Ötödik fejezet

Az igazgató irodája felé haladva csak az járt a fejemben, miért van az, hogyha valami jó történik, akkor rövid időn belül ne üssön be valahol a krach? Aztán arra a következtetésre jutottam, ha létezik egyáltalán olyan, hogy felsőbb hatalom, biztos utál engem, sőt egyenesen gyűlöl!

- Jackie! Miért kellett engem behívatni az iskolába igazgatói vizitre? Mit csináltál édes lányom? – Az igazgató iroda előtt a nem éppen jó kedvében lévő anyámmal találtam szembe magam. Éppen nem hiányzott az ő szemrehányása, a napom már anélkül is elég szar volt.

- Semmit – feleltem röviden, majd levágtam magam az egyik székbe az iroda előtt.

- Valamit pedig biztosan csináltál, ha az igazgatóhoz hívatnak be! Örülnék, ha velem is megosztanád végre! – puffogott az én drága édesanyám, de igyekeztem nem figyelni rá, már amennyire ez lehetséges volt.

- Jackie Marshall, bemehetsz az igazgató úrhoz édesanyáddal együtt! – szólt a titkárnő az asztala mögül, mire felpattantam és illedelmesen kopogtattam az ajtón.

- Szabad! – hallatszott odabentről, mire lenyomtam a kilincset és anyával együtt beléptünk a helységbe. – Áh, Miss és Mrs. Marshall! Már vártam önöket.

- Igazgató úr, mondja, mit csinált a lányom? – kérdezte az anyám úgy, mintha valóban érdekelné és aggódna a jövőm és a sorsom felől. Na persze, jó vicc!

- Azt én nem tudom megmondani mit csinált és mit nem – csóválta a fejét Mr. Woodward.

- Akkor miért hívatott be minket? – nézett értetlenül anya. Én is kérdő tekintettel fordultam az igazgató felé. Egyre jobban érdekelt, mit keresek én az irodában.

- Előbb Jackie-vel szeretnék néhány szót váltani, ha megengedi Mrs. Marshall. – fordult felém a diri egy kedvesnek szánt mosollyal. Engem inkább a hideg rázott ki tőle; nem számítottam kedves beszélgetésre. – Biztosan hallottad a mostanában felröppent pletykákat és feltehetőleg olvastad az iskola diákfalát is.

- Igen, sajnos volt szerencsém. – Lesütöttem a szememet és az jobb csuklómon lévő, Iyannától kapott karkötőmet kezdtem el csavargatni.

- Nos...ezzel nem is lenne semmi baj, nem turkálnék a magánéletedben, ha nem veszélyeztetné ez a pletyka iskolánk jó hírnevét. – Felvont szemöldökkel néztem az igazgatóra, aki kissé feszengve folytatta a mondandóját. – Hallottam, hogy Mr. Bradford, iskolánk legnagyvonalúbb támogatója és te... párkapcsolatban vagytok egymással.

- Valóban. De jól sejtem, hogy nem csak azért hívatott be, hogy ezt megerősítsem?

- Igazad van, vág az eszed, mint mindig – sóhajtva hátradőlt a székében, majd folytatta. – A tanárok fülébe is eljutott, miszerint Mr. Bradford és te...hogy is fogalmazzak...szexuális viszonyt folytattok, melyért cserébe Mr. Bradford pénzt ad neked. És remélem, ez a pletyka nem igaz, de a tanári kar ezt mélységesen elítéli, többen elkezdtek panaszkodni vérlázító viselkedésed miatt.

- Tessék? Milyen vérlázító viselkedés? – kaptam fel a fejem hirtelen. Az én viselkedésem minden, csak nem vérlázító, főleg nem a tanáraim előtt.

- Tegnap a történelem tanárnőd elmondta, hogy az óráján rendszeresen beszélgetsz és nem írsz semmit. Az irodalom tanárod a hanyagságodra panaszkodott nekem, szintén tegnap. A matematika tanárod és a francia tanárod is hasonló indokkal keresett fel. Jackie, nagyon remélem, hogy mindez nem igaz!

- Igazgató úr, Mr. Woodward, higgye el nekem, hogy ebből semmi nem igaz! Ha kell, meg tudom mutatni a jegyzeteimet, mindent, amit órán leírok! – Ismét a sírás határán voltam, azon a napon már sokadjára. Pedig még dél sem múlt el.

- Nyugalom, Jackie, én hiszek neked. A tanári kar többsége és a diákok viszont nem. Mrs. Marshall, önhöz fordulok a kérdéssel, hogy Jackie mondott valamit erről otthon? Az iskolai zaklatásokról, hogy a legfontosabbat említsem?

- Nem, nekem nem mond el soha semmit. A bátyjának talán beszélt róla, de... – panaszkodott, az áldozatot játszva. Nálam viszont ezzel betelt aznapra a pohár.

- Azért nem mondok neked semmit, mert soha nem érdekel mi van velem! A saját kis kalandjaid jobban lekötnek, mint a saját lányod élete! – szakítottam félbe anyámat indulatosan, aki elképedve fordult felém.

- Mit merészelsz?

- Hölgyeim, nyugalom! – csitított az igazgató. – Elhiszem, hogy ez egy stresszes és feszült helyzet, de próbáljuk higgadtan megoldani! Jackie, a bátyádnak beszéltél erről? Mióta tart, kik piszkálnak, satöbbi?

- Tegnap este beszéltünk róla. Edzésen a fülébe jutott és számon kérte, miért nem mondtam el neki semmit. Röviden beszámoltam neki a dolgokról.

- Szóval ő sem tud sokkal többet, mint édesanyád vagy éppen én. – Csak megráztam a fejemet. – Semmi baj, megoldjuk valahogyan. Majd beszélek a tanári karral, hátha az jobb belátásra bírja őket, de a diákokkal nem tudok mit kezdeni. A diákszáj a legkegyetlenebb. Ha bármiben tudok segíteni, kérlek hozzám fordulj, Jackie! Ne próbáld önállóan kezelni a helyzetet, rendben? Ebben még a barátaid sem tudnak megfelelő segítséget nyújtani; igyekezzük elkerülni a konfrontatív helyzeteket.

- Rendben. Köszönöm Mr. Woodward. – Már épp felállni készültem, amikor eszembe jutott a mai történelemóra. – Illetve, lenne még valami.

- Hallgatlak.

- A történelemtanárom ma kiosztott egy dolgozatot, amit még a múlt héten írtunk. Amikor lerakta elém, meglepődtem, hogy közepes osztályzatot adott rá, ezért elkértem a mellettem ülő Iyanna Mullen dolgozatát. Mindkettőnké hibátlan lett, tartalmilag ugyanazokat a válaszokat adtuk.

- Igen...?

- Megkérdeztem erről a tanárnőt és azt válaszolta, hogy a magatartásomon kell előbb javítanom. – Az igazgató megértette, mit szeretnék ezzel mondani. Anyám eközben unottan nézegette a telefonját, mintha valami halaszthatatlanul fontos dolga lenne.

- Hmm. Akkor nagyobb a baj, mint hittem. Ne aggódj, a tanulmányi eredményeid nem fognak erre rámenni, ha kell magam veszem át a dolgozataid osztályzását. Te csak arra fókuszálj, hogy ezeket a dolgozatokat a lehető legjobb tudásod szerint írd meg.

- Köszönöm szépen, igazgató úr!

- Ez a munkám, Miss Marshall. Most pedig menjen haza az édesanyjával és pihenjen egy kicsit, rendben? Jót fog tenni. – Ismét elmosolyodott, mint amikor bejöttünk; a különbség csupán az volt, hogy

- Rendben, viszontlátásra!

Azirodából kilépve viszont még egy, az iskolai zaklatásnál és az alaptalan pletykákerejénél is jóval ijesztőbb dologgal kellett szembenéznem: a saját édesanyámmal.