Papp Dóra: Három Holló

A vizsgaidőszak egy stresszes dolog, kár lenne tagadni. De Papp Dóra legutóbbi regénye, a Három Holló képes volt kikapcsolni az agyamat és segíteni az esti kikapcsolódásban. Már amennyire az olvasás pihentető hobbi, ugyebár. 

A Három Holló nem más, mint Papp Dóra trilógiájának, a Helena trilógiának a spin-off, vagy ha úgy tetszik folytatás története, ami a következő generációt helyezi a középpontba, nem elfelejtve mindazt, amiért a szüleik harcoltak évekkel korábban. A regény három részbe van osztva, a három Raven-Ferrer testvér tiszteletére. 

Helena és Jeremy Raven-Ferrer, az úgynevezett Bírák, egyfajta király és királynő a boszorkányok és gyógyítók világában. A gyerekek viszont mindhárman másképp birkóznak meg a tudattal, hogy mindenki királyi sarjakként kezeli őket. Sasha, a középső gyerek számára a zene jelenti a menekvést. A lány bolondul a zongoráért, apja mellett a család művésze. De az ő világát is fel lehet borítani. Amikor évekkel később Theo Weidinger visszatér Amerikába, hogy felköszöntse kereszttestvéreit, azonban azzal nem számol, hogy Sasha zöld tekintete elvarázsolja majd. 

A legidősebb, Anthony Raven-Ferrer igazi nőcsábász, minden éjszakát más ágyban tölt, ezzel tereli el figyelmét a családjáról és a tekintélyről, amit szülei miatt érdemelt ki. Épp ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy ki is érdemelje a hercegi megszólítást. Sasha ikertestvére, Alex, aki egyben a legfiatalabb testvér is, a tanulásba és a kutatásba menekül, mert csak így tudja hasznosnak érezni magát. Azzal viszont nem számol, hogy a kutatása életveszélybe is sodorhatja mind őt, mind a családját is. 

És ha a szülei nincsenek, ki harcol majd egy szebb jövőért a klímaváltozás korában? (Moly.hu)

Most pedig térjünk is át arra, milyen érzések vannak bennem a történetről. 

Tetszett, hogy érezhető volt a három testvér három különböző személyisége és hangja. Mindegyikükben volt valami a szülőkből és egymásból is, mégis különböznek. 

Azt sajnos ki kell emelnem, hogy nem mindegyik történet tetszett egyformán. Mondhatni sorrendben vált egyre érdekesebbé a regény: nekem Sasha és Theo tetszett a legkevésbé, hiszen ott inkább a lelki problémákon volt a hangsúly. Ellenben Alexé, aki a regényt zárta, kimondottan mozgalmas volt, magával rántott és legszívesebben még olvastam volna tovább. Tony pedig teljes mértékben semleges maradt, bár a befejezése lehetett volna kicsit másabb vagy kicsit jobban kibővített. Mindenesetre váratlan volt. 

Az pedig, hogy megint elmerülhettem a gyógyítók és boszorkányok misztikus világában, nagyon-nagyon tetszett! A Helena trilógiát már többször is elolvastam, az első két részről pedig ajánlókat is olvashattatok már (itt és itt). Ráadásul Dóra munkásságát már évek óta követem, kezdve a Bolyongóval, ami személyes kedvencem. 

A világ, hiába már létezett és ismerős volt, más szemszögből volt bemutatva, a gyerekek szemszögéből. Azokéból, akik csak azt a világot ismerik, amit a szüleik teremtettek számukra. Nagyon tetszett az új, friss megközelítés, pláne úgy, hogy tudom, hogy jutottunk el ehhez az állapothoz, ehhez a szervezett harchoz. 

Összességében mondhatjuk, hogy a három testvér nemcsak három külön történetet mesél el, hanem egy történetet is három szemszögből. Lassan haladunk az érzelmektől az akcióig, de megéri kivárni. Aki szereti az urban-fantasy regényeket, mindenképpen ajánlom.