Adam Silvera, Becky Albertalli: Mi van, ha pont nekünk sikerül?

Adam Silverát, a #booktok koronázatlan királyaként is lehetne emlegetni, miután Halál hírek című regénysorozatával olvasók ezrei ríkatta meg, eddig két alkalommal. Becky Albertalli neve a Simon és a homo sapiens lobbi című regényhez köthető, amiből 2018-ban filmadaptáció is készült (Kszi, Simon). Amikor felreppentek a hírek, hogy ennek a két írónak a közös könyve magyarul is megjelenik, a sikert én már borítékoltam is. 

Ben nemrég szakított a barátjával. Arthur az anyja cégénél van nyári munkán New Yorkban. Mindketten hisznek a sorsban, ezért is nevezhető sorsszerűnek, hogy ez a két srác éppen New York egyik postáján botlik egymásba. Valóban véletlen lenne? De aztán elsodródnak egymástól. Arthur azt hiszi, Ben nem keresi őt; Ben pedig azt, hogy Arthur számára nem volt emlékezetes a találkozás. Aztán ismét egymásba botlanak, Ben legjobb barájának a kedvenc kávézója segítségével. Több első randi után úgy gondolják, miért ne próbálnák meg együtt? Azonban a nyár rövid. Még rövidebb akkor, ha Arthurnak augusztus végén haza kell utaznia, Ben viszont itt marad. Megéri így küzdeni a kapcsolatért? Valóban lehet elég erős ahhoz a szerelem, hogy egy nyári románcból később távkapcsolat legyen? Persze, miért ne. És ha lehet, akkor mi van, ha éppen nekik sikerül?

Egy rettentő érdekes és gondolatébresztő történet is egyben. Nem hiszek a sorsban, mégis, elkezdtem morfondírozni, hogy vajon a való életben, ráadásul New York utcáin, megtörténhet-e, hogy két ember találkozik, megtetszenek egymásnak, elsodródnak, majd kis idő múlva ismét egymásba botlanak? Ilyet csak az amerikai filmekben és a broadway darabokban láthatunk. Albertallitól már volt szerencsém olvasni, Silvera viszont eddig kimaradt az életemből. Egészen eddig. Tisztában voltam vele, hogy míg Albertalli olvasói maximum a szívfájdalomtól sírnak, Silvera több ezer szívet tör össze a történetei végén. Ezért vonzott különösen a regény: kíváncsi voltam, hogyha ez a két különböző stílusú író összeáll, milyen keserédes végű történet születhet. Pár héttel azelőtt, hogy bejelentették volna a magyar változatot, bukkantam rá erre a történetre. Egyből kíváncsi lettem, el is akartam olvasni németül.

A novemberi előrendeléssel azonban volt egy kis kálváriám - pontosabban nem csak nekem, hanem a legtöbb előrendenlőnek. Az első megadott dátumra nem érkezett meg a kötet, ahogy a két későbbi, csúsztatott időpontra sem. De amint megérkezett, rohantam is átvenni, hogy minél hamarabb fellapozhassam, ha már ennyit kellett rá várnom.

De térjünk is a lényegre, gondolom inkább a könyv érdekel mindenkit. Elég vegyes érzelmeim vannak róla. Nem volt rossz, de olyan különösen nagyon jó sem. Persze elgondolkodtatott és mereőben eltért az eddig olvasott regényeimtől, de valami mintha hiányzott volna. Lehet, hogy csak nekem volt szokatlan Silvera stílusa, ami ráadásul Albertalli stílusával is keveredett. Lényegében viszont tetszett, különösen a témaválasztás.

Azt is érdekesnek találtam, hogy a két fiú teljesen más környezetből és anyagi helyzetből jön. Míg Arthur szülei viszonylag jómódúnak számítanak, addig Ben családjának be kell osztania a pénzt. Ahogy ez le van kommunikálva a regényben, az nekem tetszik. Senki nem csinál ebből problémát, hiszen ebből nem is kell. A másik, ami nekem nagyon bejött, az a melegek fogadtatása. Persze, sokszor az utcán senkit nem érdekelt, vagy egyszerűen Arthur és Ben nem törődött velük, egymással voltak elfoglalva. Viszont amikor a buszon az apuka odaszólt nekik, hogy ne mutassanak rossz példát a gyerekének, akaratlanul is elmosolyodtam egy kicsit. (Aki érti érti, nem fejtem ki róla a bővebb véleményem). Ez mutatta meg nekem, hogy oké, tengerentúl, de ott sem olyan nagyon elfogadó mindenki, mint azt a filmekben és különböző regényekben tapasztaljuk.

A kedvenc karakter egyértelműen Dylan volt nálam, ami nem túl meglepő. Ezt a srácot nem lehet nem kedvelni. Egy rendíthetetlen jóbarát, aki mindig ott van ha kell, de nagyon szereti szívatni Bent. Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy a barátnőit szinte havonta lecseréli. Előbb viszont mindegyikről elmondja, hogy ez a lány lesz az ő leendő felesége.

Nem nyújtom tovább az ajánlót, nehogy a végére teljesen élvezhetetlen legyen. Röviden, az apróbb problémákat és hibákat leszámítva egy aranyos, tipikus hollywoodi romantikus történet, ami a mézes-mázos boldogság mellett a valóság komorabb elemeit is magában hordozza – és ez teszi valóssá és nagyon szerethetővé a regényt. Ajánlom mindenkinek, aki szereti és ismeri Silvera és Albertalli munkásságát vagy csak szerelmes a Broadway ragyogó világába. Bárki is olvassa, garantáltan megtalálja a szórakozását.

És mit hoz még a jövő? Mi lesz a két fiú sorsa? Reméljük, hogy a sorozat második kötetében választ kapunk erre a kérdésre is.