A függöny alatt halvány fény szűrődött be, amikor kinyitottam a szemem. Tudtam, hogy lassacskán össze kell szednem magam, mert tizenegyre oda kell érni az esküvő helyszínére. De egy jó ideig még nem kívántam megmozdulni.
Oliver váratlan közjátékát leszámítva a hétvége nagyon klasszul telt, George és én mindkét napot együtt töltöttük és különböző programokat csináltunk: főztünk, sütögettünk a kertben, vasárnap pedig még sétálni is elmentünk együtt a parkba. De a hétvége után újra iskolába kellett mennem, ahol fogalmam sem volt, mire számítsak. A pletykaoldalt jó...
Reggel fél nyolckor arra keltünk, hogy valaki konkrétan ráfeküdt a csengőre. Mikor abbamaradt, vissza akartunk szundítani, de nem sikerült, mert a váratlan vendég egy újabb próbálkozást indított. Egészen addig olyan jól aludtunk: én George mellkasán feküdtem, szorosan hozzábújva az oldalához, míg ő szorosan magához ölelt. Így aludtunk el előző...
Amikor azt láttam, hogy George mikrofonnal a kezében, teljesen lazán besétált a nagyterem közepére, alig akartam hinni a szememnek! A teremben megfagyott a levegő, én talán még lélegezni is elfelejtettem. Ellöktem magam az ajtókerettől, aminek egészen addig támaszkodtam és a korláthoz sétáltam.
A reggeli "események" után alig bírtam a fenekemen maradni a nap hátralévő részében. Csak haza akartam menni, elmesélni mindent George-nak, majd este elterülni egy nagy kád meleg, illatos vízben, egy bögre teával a kezemben. Persze előtte még várt rám a büntetőmunka is, amit a hátam közepére nem kívántam, de tudtam, hogy minél hamarabb túl vagyok...
Néhány nappal később Jack bácsi valóban elutazott, és én költözhettem fel a bátyámhoz. Nem vittem magammal minden dobozomat, két okból kifolyólag: nagyjából öt hónap volt hátra csak a tanévből, utána pedig én George-hoz költözöm; plusz G közel lakott, ha valamire halaszthatatlanul szükségem lett volna, átmentem volna érte.
Már épp elfeledtük volna ezt az egész költözés-ötletet, amikor apa öccse megkereste Olivert azzal a szándékkal, hogy szeretne találkozni velünk. A találkozón a bácsikánk elmesélte, hogy Európába szeretne utazni és maga mögött hagyja Amerikát végleg. De előtte még van egy lakása, amit el kellene adni. Nekünk persze egyből felcsillant a szemünk és...
Két hónappal azután, hogy eljöttünk anyától, Olival még egyszer megpróbáltunk hazamenni. Azonban a kedves fogadtatás elmaradt, az ajtón a zár pedig le lett cserélve. Több se kellett nekünk, elkezdtük keresni a kulcsot, amit anya – szokásához híven – az ajtó mellett álló egyik virágcserép alá rejtette. A lakás teljesen üres volt. A zárcsere hatására...
Az együtt töltött nap olyan gyorsan elrepült, hogy amíg az ágyban feküdtünk, elkezdett sötétedni kint. A ház előtt egyszer csak egy kocsit hallottam meg. Megragadtam G bal kezét, hogy megnézzem, hány óra van. Majdnem este hat volt, azaz a bátyámnak lassacskán haza kellett érnie.
